Tegnap megkínált valaki keksszel. Fehér liszt, fehér cukor... ilyenkor konganak bennem a vészharangok. Próbálom elnémítani őket, mert el tudják keseríteni az életemet, sokszor azt érzem, én már csak azon aggódom, hogy ilyen-olyan egészségtelen minden körülöttünk. Lehet, hogy már egyre gyakrabban sikerül leállítani a vészharangjaim, mégis visszautasítottam a kekszet.
Főleg azért, mert utálom, ha valami megragad a fogaimon és közöttük, nagyon kellemetlen, és nem szeretem, hogy utána meg ronda arckifejezést is okoz, ha a nyelvemmel igyekszem a ragacsot eltávolítani onnan.
Már többször visszautasítottam így ezt a kekszet is, amivel ott mindig megkínálnak minket, a gyerekek persze nagy örömmel elfogadják, megeszik, megtelik szívük, pocakjuk egy kis odafigyeléssel.
Tegnap eldöntöttem, hogy soha többé nem fogok visszautasítani semmit, ha megkínálnak valamivel.
Láttam a csalódottságot, hogy ő kapcsolatot akart teremteni velem a keksszel, egy kis gesztus, egy kis odafigyelés, egy kis szeretet.
Én is tudom, és mindig érzem, hogy rosszul esik, ha visszautasítják, amikor megkínálok valakit egy kis finomsággal. Az, hogy milyen minőségű, miből van, ilyenkor mindegy. Fontosabb a kapcsolatteremtés, ami a gyomron keresztül létrejöhet az emberek között... ha megengedjük, hogy létrejöjjön. Lehet, hogy ennél fontosabb nincsen, ennél erősebb immunerősítő sincsen, és lehet, hogy a hagyományos kultúrákban élők, amelyeket Price vizsgált, azért is voltak olyan nagyon egészségesek testi és lelki szinten egyaránt, mert voltak egymásnak.
Köszönet Dénes Áginak, hogy elolvasta és javított a szövegen!
igazad van, ezeken én is átestem. Én sem utasítok vissza semmit, főleg ha Mama készítette,mert akkor eszmei értéke van. Úgyhogy a legdurvább cukros, fehér lisztes, szaliciles lekváros sütit is megesszük,ha ő sütötte :) Ha nagyon nagyon ellenemre van valami, pl. cukorka, nyelvbefestős nyalóka, karácsonykor szaloncukorhalmaz,akkor elfogadom, és megkérem,hogy tegyék el nekünk egy zacskóba,hazavisszük,vacsora után megesszük..stb. És nem szép dolog, de aduász,hogy Piroskának fekete kicsit a foga, valami fogkőszerűség, de ha nagyon nem tudom lebeszélni az "adakozót", akkor arra hivatkozom,hogy így is olyan rosszak a fogai szegénynek...
VálaszTörlésTulajdonképpen nem az betegíti meg a testet és a lelket ,ami az ember száján bemegy, hanem ami kijön!
VálaszTörlésEl kell fogadni a mások által kínált ételt,nem lesz tőle semmi bajunk. Sőt!Jó kapcsolat alakulhat ki ,és ő is változni fog.
Kedves Piroska, köszönöm, hogy írtál. (Nem tudom ki vagy, vagy ismerjük egymást?)
VálaszTörlésÉn is már hallottam ezt az általad leírt kijelentést, amivel azért nem egészen értek egyet, különben hiába írnám ezt a blogot ;-)
Lehetne talán abban egyet értenünk, hogy a testet igenis megbetegíthet, ami szájunkon bemegy, és a lelkünket inkább az, ami rajta kimegy? Tudom, hogy mind ez sokkal összetettebb, és ezért is írtam, hogy fontosabb elfogadni egy akár általunk is károsnak ítélt ételt, mert kapcsolatot teremt.
És hát én is írtam, lehet, hogy sokkal fontosabb az elfogadó szerető közeg, amiben élünk vagy nem élünk egészségünk kialakulásában vagy romlásában, annál, hogy mit eszünk, vagy nem eszünk, de tényleg fölösleges lenne írni itt akkor arról, hogy mit együnk és mit nem. Na, szóval összetett, és törekedjünk a fizikai, lelki és szellemi szempontokat figyelembe venni, hogy teljes életet éljünk.