Kapcsolatteremtés és tápálalkozás

Tegnap megkínált valaki keksszel. Fehér liszt, fehér cukor... ilyenkor konganak bennem a vészharangok. Próbálom elnémítani őket, mert el tudják keseríteni az életemet, sokszor azt érzem, én már csak azon aggódom, hogy ilyen-olyan egészségtelen minden körülöttünk. Lehet, hogy már egyre gyakrabban sikerül leállítani a vészharangjaim, mégis visszautasítottam a kekszet.

Főleg azért, mert utálom, ha valami megragad a fogaimon és közöttük, nagyon kellemetlen, és nem szeretem, hogy utána meg ronda arckifejezést is okoz, ha a nyelvemmel igyekszem a ragacsot eltávolítani onnan.

Már többször visszautasítottam így ezt a kekszet is, amivel ott mindig megkínálnak minket, a gyerekek persze nagy örömmel elfogadják, megeszik, megtelik szívük, pocakjuk egy kis odafigyeléssel. 

Tegnap eldöntöttem, hogy soha többé nem fogok visszautasítani semmit, ha megkínálnak valamivel.

Láttam a csalódottságot, hogy ő kapcsolatot akart teremteni velem a keksszel, egy kis gesztus, egy kis odafigyelés, egy kis szeretet. 

Én is tudom, és mindig érzem, hogy rosszul esik, ha visszautasítják, amikor megkínálok valakit egy kis finomsággal. Az, hogy milyen minőségű, miből van, ilyenkor mindegy. Fontosabb a kapcsolatteremtés, ami a gyomron keresztül létrejöhet az emberek között... ha megengedjük, hogy létrejöjjön. Lehet, hogy ennél fontosabb nincsen, ennél erősebb immunerősítő sincsen, és lehet, hogy a hagyományos kultúrákban élők, amelyeket Price vizsgált, azért is voltak olyan nagyon egészségesek testi és lelki szinten egyaránt, mert voltak egymásnak.

Köszönet Dénes Áginak, hogy elolvasta és javított a szövegen!

Miről akarok itt írni?

Weston A. Price fogorvos még a múlt században elindult a világba, hogy rossz fogaink eredetét kutassa.

Összehasonlította egyes népcsoportok olyan alanyait, amelyeknek alig volt szuvas foguk, (ami összefüggött helyes fogállással, erős csontozattal és erős immunrendszerrel is!) ugyanazon népcsoport más alanyaival, akiknek nagy arányban volt szuvas foguk, rossz fogállasuk, gyengébb testépítésük. Mindenhol arra jutott, hogy akik fogai és fogállasa egészséges, hagyományosan táplálkoznak, ellenben a beteg fogú embertársaival, akik civilizált, feldolgozott élelmiszert fogyasztottak. Price azt találta, hogy a hagyományos táplálkozás nagyon sokféle lehet, de a több népcsoport hagyományos táplálkozása abban volt azonos, hogy átlag négyszer annyi ásványi anyagot, nyomelemet és vízben oldódó vitamint tartalmaz, és tízszer annyi zsírban oldódó vitamint, mint a feldolgozott élelmiszereket fogyasztók táplálkozása! www.westonaprice.org

A táplálkozáson múlik, hogy milyen fogaink vannak, egészségesek vagyunk-e vagy sem. Mert a fogak tükrözik a belsőnket. Azért kezdem írni ezt a blogot, hogy megosszam az érdeklődőkkel, mire tanítanak Price kutatásai. Az vezérel még engem, hogy kifejtsem és megosszam az érdeklődőkkel azt a felismerést, hogy az élelmiszeripar nemcsak az egészségünkre hat rosszul, hanem szülői identitásunktól is megfoszt. Aki mint szülő, felelősnek érezi magát saját és gyermekei egészségéért, megtalálhatja helyét ebben a világban. Azt gondolom, hogy sokan vagyunk és vannak, akik örökké keresnek, de nem találnak. Pedig itt van, előttünk. Hiányzik a kapcsolat, nemcsak a természettel való kapcsolat, nemcsak a kapcsolat saját gyerekeinkhez, hanem a kapcsolat mindazzal, amit megeszünk. Állítsuk vissza, lépjünk kapcsolatba önmagunkkal, családunkkal és ételeinkkel!