Alkalomadtán
lefordítom, most csak ideteszem, mert kérdezték tőlem, hogy miért tartom jó
dolognak a húsevést. Az egész blogról úgy-e ki kéne derüljön, de azért
kifejezetten, hogy egy helyen legyen válaszom, ezt a könyvet is ideteszem
válaszként.
Amúgy
nehéz ilyen komplex kérdésre röviden válaszolni, tizenhárom év kutatást egy
helyen átadni. Amikor összeáll egy kép, a sok összefüggés, akkor a legnehezebb
újra szétszedni a képet, és alkotóelemeire visszabontani.
Ezért is
hálás vagyok, hogy Lierre Keith könyvet írt róla.
„Part
memoir, nutritional primer, and political manifesto, this controversial
examination exposes the destructive history of
agriculture—causing
the devastation of prairies and forests, driving countless species
extinct, altering the climate, and destroying the topsoil—and asserts that, in
order to save the planet, food must come from within living communities. In
order for this to happen, the argument champions eating locally and sustainably
and encourages those with the resources to grow their own food.
Further
examining the question of what to eat from the perspective of both human and
environmental health, the account goes beyond health choices and discusses
potential moral issues from eating—or not eating—animals. Through the deeply
personal narrative of someone who practiced veganism for 20 years, this unique
exploration also discusses alternatives to industrial farming, reveals the
risks of a vegan diet, and explains why animals belong on ecologically sound
farms.”
