2013. április 24., szerda

Kevesebbet költöttunk, amikor kizárólag a biopiacra jártunk!


Nem kerül több pénzbe a bioételek fogyasztása, íme egy kedves barátnőm írása, nagyon örülök neki, hogy leírta, és hogy itt közzétehetem! 


László-Gárdonyi Adrien: Jó nekünk 
 “Jó nektek, ti mindig friss bio ételeket ehettek, de mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy bio kaját vásároljunk.” 
Gyakran hallom ezt a mondatot. Fáraszt. Íme egy történet, a mi történetünk. Ellenpélda? Tanulság? Bíztatás? Vagy csak azért írom le, mert amikor a fenti mondatot hallom, akkor nincs türelmem elmesélni? Értse mindenki úgy, ahogy akarja.
Pest, Árpád-híd, panel, 9. emelet. Adott két nappalis egyetemista, és egy 3 hónapos baba. Bevétel? Némi ösztöndíj, és egy átlagos kereset. Kiadások? Havi 50.000 Ft rezsi plusz kaja, ruha, babának ez-az, BKV bérlet, telefon stb. ami egy átlagos városi léthez szükséges. Egy kedves ismerősünk, aki családjával mindig a biopiacon vásárol, ajánlotta, hogy menjünk el, nézzük meg. “Á, nekünk arra nincs pénzünk. Olvastuk ám az újságban, hogy 1 kg paradicsom 1000 Ft, meg ilyen árak vannak.” De amikor harmadszor jártunk úgy, hogy a bolti tej 1 nap alatt megromlott, akkor elhatároztuk, hogy megnézzük, milyen az a biopiac. Csak egy kis tejet akartunk venni. Láttuk, hogy szó sincs 1000 Ft-os paradicsomról, nagyon jó hangulata van, és gyönyörű zöldségeket, gyümölcsöket lehet kapni. Akkor jöttünk rá, hogy az alma nem attól bio, hogy kukacos… A tej felséges volt, és elhatároztuk, hogy máskor is megyünk. Igen ám, de a biopiac 45 percre van tőlünk, és csak szombatonként van. Mit eszünk a többi napon? Egy ideje már leszoktunk a hipermarketekről, és a közeli piacon vásároltunk. Akkor hétköznap sima piac, szombaton biopiac? És ha ezen felül kell valami, akkor kisbolt? Semmi értelme ennyifelé menni, különben is 3 hónapos babával nem olyan egyszerű metrón le, fel, nehéz csomagokkal.
Tegyünk egy próbát. Csak egy helyre menjünk. A biopiacra. Én minden héten elterveztem, nagyjából mit fogok főzni, és írtam egy listát. Nagy hátizsákkal elindultunk a piacra, és bevásároltunk egy hétre. Mindent, mindent. Húst, tejet, tojást, zöldséget. Ha elfelejtettünk valamit, akkor azon a héten azt nem ettünk. Boltban legfeljebb wc papírt vettünk. És láss csodát! Annak ellenére, hogy minden drágább volt, kevesebbet költöttünk. Semmit nem dobtunk ki, igaz, péntek estére már üres volt a hűtő. Nem vettünk sorbanálláskor ezt-azt, nem vettünk akciósan valamit, amire amúgy nem lett volna szükségünk. Észrevettük, hogy kevesebbet eszünk a rozmaringos marhaszalámiból, mert tartalmasabb, hamarabb jól lakunk. Volt kenyérsütőgépünk, abban sütöttem a tönkölykenyeret. Amikor farkaséhesek voltunk, akkor meg bírtunk enni két szeletet, amúgy csak egyet.
Az interneten kerestem sok receptet, és megtanultam kevés alapanyagból sokféle ételt főzni. Néha kiszámoltam, hogy az aznapi ebéd menyibe került, és én voltam a legjobban meglepődve, mikor láttam, hogy egy ebédünk bio alapanyagokból 300-400 Ft-ba került kettőnknek.
Nem volt sok pénzünk, de úgy gondoltuk, hogy attól, hogy kevés pénzünk van, még nem kell egészségtelenül élnünk. Nem az a megoldás, hogy ha kevés pénzem van, akkor rosszul táplálkozom vagy csak a gyereknek veszek rendes ételt. Akkor is értékes, egészséges ételt kell enni, inkább kevesebbet kell vásárolni. 
Azzal, hogy nem jártunk boltba, egy csomó fölösleges kiadástól szabadultunk meg. Az egészséges ételektől egészségesek voltunk, nem kellett gyógyszerre, multivitaminokra költeni. Érezhetően jobb volt a kedvünk, egyrészt, mert finomakat ettünk, mindennek volt íze, tartalma, másrészt mint tudjuk, ép testben, ép lélek…
Manapság azt mondják gazdasági válság van, hétköznap 10 órakor tele van a hipermarket parkolója…A kosarakban nem tej, kenyér van, hanem, félkész, kész termékek, rágcsálnivaló, üdítő, édesség. 1-2  zacskó mirelit zöldségkeverék (mexikói a neve, mert van benne kukorica…) árából lehetne venni annyi friss zöldséget, (akár a biopiacon is) amiből egész héten lehetne levest főzni. Mi kipróbáltuk, így volt. Érdemes kipróbálni.
Igen, valóban: jó nekünk, de ez nem valami kiváltság vagy szerencse, ez csakis a Jóistenen és rajtunk múlik.